A tanárnő lapja

A tanárnő lapja

Egy napon azt kérte az osztálytól a tanárnő, hogy minden osztálytársuk nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kis üres hely.

Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és azt írják a nevek mellé.

Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült és mielőtt elhagyták az osztálytermet.  A lapot átadták a tanárnőnek.

Hétvégén a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra és mellé a kedves megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak róla. Hétfőn minden tanuló megkapta a listáját. Már kis idő múlva mindegyik nevetett. Tényleg?" hallatszott a suttogás Nem is tudtam, hogy

én valakinek is jelentek valamit!" és Nem tudtam, hogy a többiek ennyire kedvelnek" szóltak a megjegyzések.

Ezután senki nem emlegette többé a listát. A tanárnő nem tudta, hogy a diákok egymás közt, vagy esetleg a szüleikkel beszéltek-e róla, de nem is törődött vele. A feladat elérte a célját. A tanulók elégedettek voltak magukkal és a társaikkal.

Néhány évvel később az egyik fiú elesett Vietnamban, és a tanárnő elment a tanítványa temetésére. A templomot megtöltötte a sok barát. Egyik a másik után akik szerették vagy ismerték a fiatalembert odamentek a koporsóhoz, és lerótták utolsó kegyeletüket. A tanárnő a sor végén lépett oda és imádkozott a koporsó mellett.

Ahogyan ott állt, az egyik koporsóvivő katona megszólította:

- Ön a matematika tanárnője volt Mark-nak?

Ő igent bólintott. Erre a fiú azt mondta:

- Mark nagyon gyakran beszélt magáról."

A temetés után összegyűltek Mark régi osztálytársai. Mark szülei is ott voltak és szemmel láthatóan alig várták, hogy beszélhessenek a tanárnővel.

- Valamit szeretnénk mutatni - mondta az apa és előhúzott egy

pénztárcát a zsebéből. - Ezt találták, amikor a fiunk elesett. Úgy gondoltuk, Ön meg fogja ismerni.

A pénztárcából előhúzott egy erősen gyűrött lapot, amelyet nyilván összeragasztottak, sokszor összehajtogattak és széthajtottak már. A tanárnő anélkül, hogy odanézett volna tudta, hogy ez egyike volt azoknak a lapoknak, amelyeken a kedves tulajdonságok álltak, amelyeket az osztálytársak írtak Markról.

- Nagyon szeretnénk Önnek megköszönni, hogy ezt a feladatot adta az osztálynak - mondta Mark anyja. - Amint látja, Mark nagyon megbecsülte.

A többi régi tanítvány is összegyűlt a tanárnő körül. Charlie elmosolyodott és azt mondta:

- Nekem is megvan még a listám. Az íróasztalom felső fiókjában őrzöm.

Chuck felesége pedig így szólt:

- Chuck megkért, hogy a listát ragasszam be az esküvői albumba.

- Az enyém is megvan még, - mondta Marily - a naplómban tartom".

Ekkor Vicki, egy másik osztálytársuk a zsebnaptárát vette elő, és megmutatta a használattól megkopott és foszladozó listát a többieknek.

- Mindig magamnál hordom - mondta Vicki, és hozzátette: - Meg vagyok győződve, hogy mindnyájan megőriztük azt a listát."