2.

A csodák esztendeje

Összeszaladt Ősz, Tél, Tavasz, Nyár,

Folyók mély bölcsőkből kikeltek

S engem elhagynak már azok is,

Akik eddig szívvel sziveltek.

Valaki megőrült az Űrben,

Valamely Nap járja bolondját,

Valaki mindent összezavart

S üstökösök jövését mondják.

Nagy vágy-kötelek elszakadnak,

Ébrednek oktalan szerelmek

S karunkon a régi örömök

Lesznek bús, utálatos terhek.

Bicskák szomjasabbak a vérre

S gőzösök egymásba szaladnak

S akik szerették az Életet,

Most nagy Halál-légyottot adnak.

Ki csinálja, ki jár közöttünk?

Egymás mindene minden-minden

S a felhőt az a Cél kergeti,

Mely itt tapos a lelkeinkben.

Egy pillanat és minden más lesz,

Más a holt Tenger, más az örvény

S másképpen villan meg agyamon

Minden gondolat, minden törvény.

Jaj, jaj, be félek, félek, félek:

Mi lesz vajon, jaj, mi lesz holnap?

Messze világok szeszélyei

Nekem holnap mit parancsolnak?

Hogyan tiportat el a sorsom,

Hogyan hal el minden, mi drága?

Óh, örök titkoknak szomorú,

Borzasztó, egységes világa.

Testem, vitéz pajtásom

Testem: vitéz, kemény pajtásom,

Híven ugrott értem tűzbe, vérbe,

De most már nagyon kopott

Hajdantan büszke vértje.

E gyötrött földi-hüvelyt áldom,

Mert ha szól hozzá az Élet hangja,

Hegyezi beteg fülét

S fiatalon fogadja.

Voltunk s halunk, mint jó bajtársak,

Homlokunk nyirkos gödörbe ejtjük

S ha volt egymáshoz hibánk,

Egymásért elfelejtjük.

Hiszen nem is az Élet nagy szó,

De az élet bús megérezése,

Testem vidám fiú volt,

Nem leszek rossz Jób én se.

A meghívott halál

Ha akarom, két óra mulva

Halott lesz egy szünetlen elme

S hódolattal lépi át küszöböm

Minden halálok fejedelme:

A meghivott Halál.

Póri, kicsi halálok helyett

Jönne pompával és bíborban:

Még fehér papir-álarcot visel

Álomhozó húsz grammnyi porban

Itt, az asztalomon.

De fölkelne királyi díszben,

Ha akarnám, két óra mulva

S megcsókolná megnyugodt homlokom

Koldus ágyamra ráborulva

Ez a fölséges Úr.

Ha akarom, nagy, jó álom jön

S nem a régi erőltetettek,

Kicsik, szomorúk és hézagosak

Népe, amelytől félve retteg

Minden kis szenderem.

Ha akarom, nem kell megvárni,

Míg lomb módon, gyáván elmultam

S letépjen egy bús, hűvös esti szél

S mint egy csavargó, nyomorultan

Fagyjak meg valahol.

Ha akarom, hogyha akarnám,

Mennyi bús szépség nyugtot lelne,

Mennyi szép bánat, ha találkozunk

Én s a halálok fejedelme,

A meghivott Halál.

Asztalomon, álomporokban,

Ott trónol már gyönyörű réme

S két óra mulva már, ha akarom,

Rám hull a legszebb trónnak fénye,

De, jaj: gyáva vagyok.

Mindent másképpen szeretnék

Pénz, számon kérem tőled

Az életet, a terveket,

A hazámat, az anyámat,

Az Istent s a gondolatot

És a szeretőmet.

Mind ottvesztek,

Ahol te elmaradtál,

Ahol magamra hagytál

És ma más volna mindenem

És ma több volna mindenem.

Átkozott koldusság-Nílus,

Mely mindent elöntöttél,

Mely életemre jöttél

S kicserélted az életem

S szívem eliszapoltad.

Többje volnék a jövőnek,

Az életnek, a terveknek,

A hazámnak, az anyámnak,

Istennek és gondolatnak

És a szeretőmnek.

Más volnék, de elöntött

Ez a koldusság-Nílus,

Amely engem megcsúfolt,

Hamisított, kicserélt

És ledöntött.

Nem vagyok, aki vagyok,

Enyéimnek olyanja,

Mint törvényes gyermekek

Derüs, bölcs, szülő anyja,

Nem vagyok a magamé.

Most jobban, mint akárha,

Pénz, te átkos távoli,

Pörölök, sírván, veled,

Mert miattad vagyok én

Magam tagadó mása.

Mindent másképp szeretnék,

Isten volnék sokakért,

Ha nem fogna az iszap

S ha önmagam: önmagam

Lehetnék.

Az árulás nyara

Fonnyasztó nyár bennem és künn is

S nem tudom azt se, merre megyek,

Nyugtalan erdők hivogatnak,

Rengetegek

S nem tudom azt se, merre megyek.

Mult nyarak vér-nyomai visznek,

Régi vágyódás, régi harag,

Régi csók, kín és buta féltés,

Régi nyarak,

Régi vágyódás, régi harag.

Valami jön ezen a nyáron,

Süvöltnek bennem a nyűtt erők,

Hajlongok az erdők előtt, mint

A Halál előtt,

Süvöltnek bennem a nyűtt erők.

Baj lesz, mert a nyár vén, fonnyasztó

S nem tudom azt se, merre megyek,

Halál-dacok hívnak nyaralni,

Erdős hegyek

S nem tudom azt se, merre megyek.

Valami nagy, sivár gonoszság

Lesz ez az erdő s a nyár hazug

S kopár, kegyetlen lesz a vér-nyom:

Szahara-út

Lesz ez az erdő s a nyár hazug.

Az én nyaram nagy árulás lesz,

Mert, jaj, én nem nyaraltam soha.

Sokakon végigvág a bosszúm

Bús ostora,

Mert, jaj, én nem nyaraltam soha.