• 1.

    "Az egyedüllét olybá tűnik, akár a halál. Egy bizonyos értelemben az is; halál; annak a személyiségnek a halála, amelyet a tömegben magadra öltöttél. Ezt másoktól kaptad. Abban a pillanatban, hogy magad mögött hagyod a tömeget, a személyiségedet is magad mögött hagyod.

    A tömegben pontosan tudod, ki vagy. Tudod a nevedet, tudod, milyen végzettségekkel rendelkezel, tudod a foglalkozásodat, minden adatot tudsz, ami az útleveled vagy a személyi igazolványod kiállításához kell. De abban a pillanatban, hogy kilépsz a tömegből, hová lesz az identitásod, ki vagy? Hirtelen rádöbbensz, hogy nem a neved vagy - azt csak kaptad."

    /Osho/

    "Az egyedüllétben az a jó, hogy senkinek sem vagy a terhére, senkinek nem kell aggódnia miattad, nem kell kettős szorongásban élned, mert rosszul érzed magad, és mert a másikon látod, hogy szenved, amiért rosszul vagy."

    /Clara Sánchez/

    "Szeretem a magányt, a csendet,

    Ha odahúz édes titok.

    Ott szövök álmot, ott merengek,

    Megenyhülőn csak ott sirok."

    /Reviczky Gyula/

    "Magam vagyok. Üres csönd-ágon leng szívem. Mint az űr fekete ágain a csillagok."

    /Juhász Ferenc/

    "A magányérzet a magunk vállalása helyén keletkezik. Aki azt mondja magáról, hogy se kutyája, se macskája, és nincsen egyetlen barátja sem, az nem tudja, hogy igazában mindenki egyedül van. Már ha egyszer magába nézett, és önmagára ismert, és szóba mert elegyedni azzal, aki benne van. Akkor mindjárt lesz barátja is. S lassacskán ráébred, hogy hiszen sosincs, sose lesz, mert sosem volt egyedül."

    /Kornis Mihály/

    "Az se jó, ha észre se veszik, de az még rosszabb, mikor már suttognak róla."

    /Kornis Mihály/

    "Fázol... Hideg van, fúj a szél, szemedbe hordja a tűhegyes esőcseppeket. Utálod, már számolod, hogy még mennyit kell lépned a biztonságos meleg szobáig, csak be, be, be a hidegből. A szoba kellemes, meleg... De mi ez? Fázol. Tovább is. Hiába meleg, hiába duruzsoló kandalló, hiába... Mert nem a bőröd fázik valójában. Hanem a lelked. A lelked didereg. És nem tudja felmelegíteni sem kandalló, sem fűtött autó, sem pálmafás tengerpart. Mert egyedül van."

    /Csitáry-Hock Tamás/

    "Egy napon felébredtem, és észrevettem, hogy hiányzik. Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod a kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van az életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami."

    /Márai Sándor/

       

    "Az emberi lény ugyanis el tud viselni egy hét szomjazást, két hét éhezést, és akár évekig elviseli, hogy nincs fedél a feje fölött, de a magányt nem viseli el. Minden kín és minden szenvedés közül a magány a legrosszabb."

    /Paulo Coelho/

    "Nem ilyen világot képzeltél,

    de a csábítás hívott, hát engedtél.

    Most koponyád csöndjében

    némán ülsz és utazol valahol,

    magányod szelíden átkarol."

    /Ákos/

    "Ha csak a magányt szeretném elkerülni, bármelyik ember megtenné.

    Mivel úgy tűnik, éjszaka lehullanak a csillagok, saját magamnak nem hazudhatok.

    Csak még egyszer, évszakok, ne tűnjetek tova,

    csak még egyszer, hadd játszadozhassunk!

    Mindig keresem, hol tűnik fel sziluetted,

    amikor átkelek az úton, vagy álmaim közepette,

    bár tudom, nem lehetsz egy ilyen helyen."

    /Yamazaki Masayoshi/

    Partager via Gmail Yahoo!

    your comment


    Follow this section's article RSS flux
    Follow this section's comments RSS flux