• Mátyás király meg az öreg ember

    Egyszer Mátyás király nagy urakkal járta az országot. Kedves volt mindenkihez, nem nézte,

    ki-mi, megszólított mindenkit. Megszólított egy öreg embert is. Az öreg valamikor a katonája

    volt. Egy-két szó után rögtön rá is ismert, mert Mátyás király megismerte esztendők múlva

    is, hogy ki szolgált nála.

    - Tisztességben, öreg! - mondta a király.

    - Köszönöm az asszonynak! - felelte az öreg.

    - Hány pénzért dolgozol? - kérdezte a király.

    - Hatért! - felelte rá az öreg.

    - Hányból élsz?

    - Kettőből!

    - Hát négyet hova teszel?

    - A sárba dobom!

    - Hány még a harminckettő?

    - Már csak tizenkettő!

    - Meg tudnád-e fejni a bakkecskét?

    - Meg én!

    Az urak csak bámultak. Egy szót se értettek ebből a beszédből. Látta ezt a király, s nevetve

    még azt mondta:

    - Míg a képemet meg nem látod, addig meg ne magyarázd senkinek!

    Azzal a király továbbment. Az urak utána. Rögtön tudakolni kezdték:

    - Mi szót váltott fenséged ezzel az öreg paraszttal? Nem értjük!

    Felelt Mátyás király:

    - Találjátok ki. Aki kitalálja, nagy jutalmat kap!

    Az urak gondolkodtak, de hasztalan! Erre gyorsan visszamentek az öreghez. Körülvették,

    kérték, unszolták, hogy magyarázza meg azokat a kérdéseket.

    - Addig nem mondhatok semmit, míg a király képét nem látom - mondta az öreg.

    - Hol? Milyen képét? - kérdezték az urak.

    - Ami az aranypénzen van kinyomva - mondta az öreg.

    Megállapodtak tíz aranyban.

    Az öreg most már elkezdte a magyarázatot.

    - „Tisztességben, öreg!” - ez azt jelenti, hogy az asszony mossa rám a ruhát. Márpedig a

    tiszta ruha tisztesség, azért vagyok tisztességes. S ezért mondtam, hogy köszönöm az

    asszonynak.

    - De miért dobod a pénzt a sárba? A hat közül négyet? - kérdezték az urak.

    - Hat pénzt keresek. Kettőből magam élek, négyet a fiamra költök, az pedig annyi, mintha a

    sárba dobnám! - felelte az öreg.

    - Hát az mit jelent: „Hány még a harminckettő?”

    - Megmondom tíz aranyért!

    Leolvasták az öregnek az urak azt a tíz aranyat is.

    - Legénykoromban harminckét fogam volt, de most már csak tizenkettő van, ez azt jelenti -

    felelte nevetve az öreg.

    Már csak egy kérdés volt hátra. Az urak azért se sajnálták a tíz aranyat.

    - Hát az mit jelent, hogy „a bakkecskéket hogyan fejed meg?”

    - Az azt, ahogyan most az urakat megfejtem!

    Partager via Gmail Yahoo!

    your comment