• Hetvenhét magyar népmese

    Gyerekkorom egyik nagy kedvence volt a Hetvenhét magyar népmese könyv...

    Biztos sokan emlékeztek rá...

    Itt egy pár gyöngyszem a könyvből...

  • A kecskepásztor fia

    Volt egyszer, hol nem volt, hetedhét országon túl, volt egy kecskepásztor. Annak a

    kecskepásztornak volt egy fia. Az a fiú a kecskékkel egy hegyoldalban volt, ott legeltette a

    kecskéket az oldalban; hanyatt feküdt, még el is szenderedett. Hát ahogy elszenderedett,

    egyszer csak megnyílik előtte egy ajtó. Ő meg felkel fektéből, megnézi, miféle ajtó az. Látja,

    hogy pinceajtó. Fogja magát, és megy a pincébe.

    Hát a pincében annyi kád volt, hogy azt se tudta, hova nézzen. Egyik tele volt arannyal, a

    másik tele volt ezüsttel, a harmadik tele volt gyémánttal, a többi kád mind tele volt pénzzel.

    Az arannyal telt kád tetején volt egy aranyeke, előtte négy aranyökör, s egy aranyember

    fogta az ekét.

    Megfogta a fiú az aranyekét a négy ökörrel s az emberrel, s vitte ki a pincéből. Volt egy

    csipkebokor, elvitte oda, betette alája, betakarta. Akkor elment vissza, a kalapját megrakta az

    ezüstpénzből. Elvitte a bokor alá, azt is betakarta.

    Mikor harmadszor visszament, addig ácsorgott, addig csodálkozott ide és tova, hogy az ajtó

    betevődött.

    Ott állt, azt se tudta, mit tegyen. Amikor megéhezett, előjött egy nagy ember, adott a kezébe

    egy gombolyag követ, azt megnyalta, s elverte az éhségét. Mikor megszomjazott, megint

    eléje állott a nagy ember, adott neki egy más gombolyag követ, megnyalta, s elverte a

    szomjúságát.

    Így élt hét esztendeig.

    A hetedik esztendőben már a gúnya is leszakadt róla. Akkor megnyílt az ajtó, ő kapta magát,

    s egyszeriben kijött onnan. Nekiállott, s megjegyezte, hogy merről nyílik az ajtó. Aztán ment

    a bokorhoz, megnézte az aranyekét, az aranyembert, vajon még ott van-e. Hát ott volt az

    aranyeke is, az aranyember is, az ökrök is. Elmegy a másik bokorba, megnézi a kalapját, ott

    van-e a pénz. Hát az is ott van.

    Kapta magát, s elment, fát hántott, s a fahéjból csinált egy nagy kupát. Aztán szedett egy

    csomó keserűlaput, abba beletekerte a derekát, s fahéjjal odakötötte magához. Azzal az

    aranyekét az ökörrel s az emberrel beletette a kupába, hogy ne lássák. A pénzt meg melléje.

    Az apja már el is feledkezett róla. Azt gondolta, hogy meghalt valahol. Hát egyszer csak

    hazaállit a fiú, megy az aranyökörrel, aranyekével, aranyemberrel s a pénzzel.

    Az apja nagyot nézett.

    - Ej, fiam - mondja a fiának -, te hová lettél úgy el? Már azt gondoltam meg is haltál.

    - Édesapám, én így meg így jártam - mondja a fiú. - A kecskék legeltek az oldalban, ledőltem

    hanyatt, el is szenderedtem már, mikor megnyílt előttem egy ajtó, s bementem rajta. Hát egy

    pincébe kerültem. Sok kád volt ott, mind tele pénzzel, egyik tele volt ezüsttel, másik

    arannyal, a harmadik gyémánttal. Ez az aranyeke, aranyember, négy aranyökör egy aranyos

    kádnak tetején volt, abban a helyben kihoztam onnan. Betettem egy csipkebokor alá,

    betakartam, akkor visszamentem, teleraktam a kalapom ezüstpénzzel, azt kihoztam, betettem

    egy másik bokor alá. Mikor harmadszor visszamentem, akkor az ajtó becsattant, betevődött,

    és én ottmaradtam bent.

    - Hát édes fiam, te mivel éltél idáig?

    - Mikor megéheztem, egy nagy ember előállott, adott nekem egy kicsi gombolyag követ,

    megnyalintottam, s elvertem az éhséget. Mikor megszomjaztam, akkor megint előállott,

    ideadott egy kicsi gombolyag követ, megnyalintottam, s elvertem a szomjúságot. Így voltam

    egészen hét esztendeig a pincében.

    - Hát hol aludtál?

    - A kopasz földön - mondja a fiú. - Megjegyeztem a helyet, ahol be lehet menni a pincébe,

    menjünk el oda, ássuk ki, s menjünk be.

    El is mentek az apjával oda. Kezdtek ásni, meglelték az ajtót. Azután kivette zsebéből a

    kulcsot, s kinyitotta az ajtót. Benézett a pincébe, meglátta az apja a sok kádat a pénzzel.

    Azt mondja a fiának:

    - Na, fiam, ezzel mi semmire se tudunk menni. Hanem hívjuk a keresztapádat.

    Volt egy nagygazda komája.

    Azt mondja neki az ember:

    - Na, komám, szekérrel s ökörrel jöjjön, mert kaptunk pénzt.

    El is mentek, megnyitják az ajtót.

    Azt mondja a nagygazda:

    - Legelsőbben az aranyos kádat húzassuk ki az ökrökkel.

    Rákötötték a láncot az aranyos kádra, a négy ökröt elébefogták. Kezdenek húzatni, amikor

    azt mondja a nagygazda:

    - Na, komám, ebből nekem több kell, mert az én ökröm húzza ki!

    Alighogy kimondta, a lánc lepattant, a kádak úgy eldörömböltek, úgy elmentek a föld alá,

    hogy semmit se láttak.

    - Látja komám - mondja a kecskepásztor -, ha nem kezdett volna alkudozni, most megvolna a

    pénz.

    De a nagygazda nem nyugodott meg, nekilátott, fogadott magának embereket. Éjjel elmentek

    a pincéhez, s kezdték ásni azt a helyet. Addig ásták, addig ásták, míg az egész hegy

    meglaposodott. Mégse találtak rá a kádakra.

    Nekilátott a szegény ember, elment a fiával, ásni kezdtek, és egy kádat találtak, tele

    aranypénzzel.

    Hogy meglelték a kádat, előjön a nagy ember, és azt mondja a fiúnak:

    - No, te hét esztendeig itt voltál, apáddal ketten rakodjatok meg, aztán menjetek.

    A fiú meg az apja, ketten a két zsákba annyi pénzt raktak, amennyit a maguk erejéből el

    tudtak vinni az aranyból.

    Azzal elkezdtek gazdálkodni. Vettek maguknak marhát, ökröt, tehenet, mindent.

    Irigyelte őket a nagygazda.

    Azt mondja a feleségének:

    - Te, feleség, milyen szegény volt ez a mi kománk, most meg mindjárt megelőz minket a

    gazdagságban. Még egyet próbálok, fogadok embereket, elmegyünk ásni, hátha kapnánk

    valamit.

    Megint fogad embereket, elmennek a pincéhez, megint ásni kezdtek. Addig ástak, hogy

    megtalálták az ezüstpénzt.

    Azt mondják a napszámosok neki:

    - Már most megfoghatjuk a kádat, de nekünk több kell belőle, mert mi dolgoztunk, nem

    maga.

    Mikor ezt kimondták, a nagygazda kapzsin megölelte a kádat. De a kád úgy elment a föld alá,

    hogy a nagygazdának egyik karját is elvitte. Így maradt a nagygazda ott a nagy semmivel.

    A kecskepásztor fia meg elvett egy szegény lányt. Csaptak nagy lakodalmat, még most is

    élnek, ha meg nem haltak.

    Partager via Gmail Yahoo!

    your comment