• A tanárnő lapja

    A tanárnő lapja

    Egy napon azt kérte az osztálytól a tanárnő, hogy minden osztálytársuk nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kis üres hely.

    Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és azt írják a nevek mellé.

    Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült és mielőtt elhagyták az osztálytermet.  A lapot átadták a tanárnőnek.

    Hétvégén a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra és mellé a kedves megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak róla. Hétfőn minden tanuló megkapta a listáját. Már kis idő múlva mindegyik nevetett. Tényleg?" hallatszott a suttogás Nem is tudtam, hogy

    én valakinek is jelentek valamit!" és Nem tudtam, hogy a többiek ennyire kedvelnek" szóltak a megjegyzések.

    Ezután senki nem emlegette többé a listát. A tanárnő nem tudta, hogy a diákok egymás közt, vagy esetleg a szüleikkel beszéltek-e róla, de nem is törődött vele. A feladat elérte a célját. A tanulók elégedettek voltak magukkal és a társaikkal.

    Néhány évvel később az egyik fiú elesett Vietnamban, és a tanárnő elment a tanítványa temetésére. A templomot megtöltötte a sok barát. Egyik a másik után akik szerették vagy ismerték a fiatalembert odamentek a koporsóhoz, és lerótták utolsó kegyeletüket. A tanárnő a sor végén lépett oda és imádkozott a koporsó mellett.

    Ahogyan ott állt, az egyik koporsóvivő katona megszólította:

    - Ön a matematika tanárnője volt Mark-nak?

    Ő igent bólintott. Erre a fiú azt mondta:

    - Mark nagyon gyakran beszélt magáról."

    A temetés után összegyűltek Mark régi osztálytársai. Mark szülei is ott voltak és szemmel láthatóan alig várták, hogy beszélhessenek a tanárnővel.

    - Valamit szeretnénk mutatni - mondta az apa és előhúzott egy

    pénztárcát a zsebéből. - Ezt találták, amikor a fiunk elesett. Úgy gondoltuk, Ön meg fogja ismerni.

    A pénztárcából előhúzott egy erősen gyűrött lapot, amelyet nyilván összeragasztottak, sokszor összehajtogattak és széthajtottak már. A tanárnő anélkül, hogy odanézett volna tudta, hogy ez egyike volt azoknak a lapoknak, amelyeken a kedves tulajdonságok álltak, amelyeket az osztálytársak írtak Markról.

    - Nagyon szeretnénk Önnek megköszönni, hogy ezt a feladatot adta az osztálynak - mondta Mark anyja. - Amint látja, Mark nagyon megbecsülte.

    A többi régi tanítvány is összegyűlt a tanárnő körül. Charlie elmosolyodott és azt mondta:

    - Nekem is megvan még a listám. Az íróasztalom felső fiókjában őrzöm.

    Chuck felesége pedig így szólt:

    - Chuck megkért, hogy a listát ragasszam be az esküvői albumba.

    - Az enyém is megvan még, - mondta Marily - a naplómban tartom".

    Ekkor Vicki, egy másik osztálytársuk a zsebnaptárát vette elő, és megmutatta a használattól megkopott és foszladozó listát a többieknek.

    - Mindig magamnál hordom - mondta Vicki, és hozzátette: - Meg vagyok győződve, hogy mindnyájan megőriztük azt a listát."

    Partager via Gmail Yahoo!

  • Comments

    No comments yet



    Add comment

    Name / User name:

    E-mail (optional):

    Website (optional):

    Comment: