• 2.

    A csodák esztendeje

    Összeszaladt Ősz, Tél, Tavasz, Nyár,

    Folyók mély bölcsőkből kikeltek

    S engem elhagynak már azok is,

    Akik eddig szívvel sziveltek.

    Valaki megőrült az Űrben,

    Valamely Nap járja bolondját,

    Valaki mindent összezavart

    S üstökösök jövését mondják.

    Nagy vágy-kötelek elszakadnak,

    Ébrednek oktalan szerelmek

    S karunkon a régi örömök

    Lesznek bús, utálatos terhek.

    Bicskák szomjasabbak a vérre

    S gőzösök egymásba szaladnak

    S akik szerették az Életet,

    Most nagy Halál-légyottot adnak.

    Ki csinálja, ki jár közöttünk?

    Egymás mindene minden-minden

    S a felhőt az a Cél kergeti,

    Mely itt tapos a lelkeinkben.

    Egy pillanat és minden más lesz,

    Más a holt Tenger, más az örvény

    S másképpen villan meg agyamon

    Minden gondolat, minden törvény.

    Jaj, jaj, be félek, félek, félek:

    Mi lesz vajon, jaj, mi lesz holnap?

    Messze világok szeszélyei

    Nekem holnap mit parancsolnak?

    Hogyan tiportat el a sorsom,

    Hogyan hal el minden, mi drága?

    Óh, örök titkoknak szomorú,

    Borzasztó, egységes világa.

    1.

    Testem, vitéz pajtásom

    Testem: vitéz, kemény pajtásom,

    Híven ugrott értem tűzbe, vérbe,

    De most már nagyon kopott

    Hajdantan büszke vértje.

    E gyötrött földi-hüvelyt áldom,

    Mert ha szól hozzá az Élet hangja,

    Hegyezi beteg fülét

    S fiatalon fogadja.

    Voltunk s halunk, mint jó bajtársak,

    Homlokunk nyirkos gödörbe ejtjük

    S ha volt egymáshoz hibánk,

    Egymásért elfelejtjük.

    Hiszen nem is az Élet nagy szó,

    De az élet bús megérezése,

    Testem vidám fiú volt,

    Nem leszek rossz Jób én se.

    1.

    A meghívott halál

    Ha akarom, két óra mulva

    Halott lesz egy szünetlen elme

    S hódolattal lépi át küszöböm

    Minden halálok fejedelme:

    A meghivott Halál.

    Póri, kicsi halálok helyett

    Jönne pompával és bíborban:

    Még fehér papir-álarcot visel

    Álomhozó húsz grammnyi porban

    Itt, az asztalomon.

    De fölkelne királyi díszben,

    Ha akarnám, két óra mulva

    S megcsókolná megnyugodt homlokom

    Koldus ágyamra ráborulva

    Ez a fölséges Úr.

    Ha akarom, nagy, jó álom jön

    S nem a régi erőltetettek,

    Kicsik, szomorúk és hézagosak

    Népe, amelytől félve retteg

    Minden kis szenderem.

    Ha akarom, nem kell megvárni,

    Míg lomb módon, gyáván elmultam

    S letépjen egy bús, hűvös esti szél

    S mint egy csavargó, nyomorultan

    Fagyjak meg valahol.

    Ha akarom, hogyha akarnám,

    Mennyi bús szépség nyugtot lelne,

    Mennyi szép bánat, ha találkozunk

    Én s a halálok fejedelme,

    A meghivott Halál.

    Asztalomon, álomporokban,

    Ott trónol már gyönyörű réme

    S két óra mulva már, ha akarom,

    Rám hull a legszebb trónnak fénye,

    De, jaj: gyáva vagyok.

    1.

    Mindent másképpen szeretnék

    Pénz, számon kérem tőled

    Az életet, a terveket,

    A hazámat, az anyámat,

    Az Istent s a gondolatot

    És a szeretőmet.

    Mind ottvesztek,

    Ahol te elmaradtál,

    Ahol magamra hagytál

    És ma más volna mindenem

    És ma több volna mindenem.

    Átkozott koldusság-Nílus,

    Mely mindent elöntöttél,

    Mely életemre jöttél

    S kicserélted az életem

    S szívem eliszapoltad.

    Többje volnék a jövőnek,

    Az életnek, a terveknek,

    A hazámnak, az anyámnak,

    Istennek és gondolatnak

    És a szeretőmnek.

    Más volnék, de elöntött

    Ez a koldusság-Nílus,

    Amely engem megcsúfolt,

    Hamisított, kicserélt

    És ledöntött.

    Nem vagyok, aki vagyok,

    Enyéimnek olyanja,

    Mint törvényes gyermekek

    Derüs, bölcs, szülő anyja,

    Nem vagyok a magamé.

    Most jobban, mint akárha,

    Pénz, te átkos távoli,

    Pörölök, sírván, veled,

    Mert miattad vagyok én

    Magam tagadó mása.

    Mindent másképp szeretnék,

    Isten volnék sokakért,

    Ha nem fogna az iszap

    S ha önmagam: önmagam

    Lehetnék.

    1.

    Az árulás nyara

    Fonnyasztó nyár bennem és künn is

    S nem tudom azt se, merre megyek,

    Nyugtalan erdők hivogatnak,

    Rengetegek

    S nem tudom azt se, merre megyek.

    Mult nyarak vér-nyomai visznek,

    Régi vágyódás, régi harag,

    Régi csók, kín és buta féltés,

    Régi nyarak,

    Régi vágyódás, régi harag.

    Valami jön ezen a nyáron,

    Süvöltnek bennem a nyűtt erők,

    Hajlongok az erdők előtt, mint

    A Halál előtt,

    Süvöltnek bennem a nyűtt erők.

    Baj lesz, mert a nyár vén, fonnyasztó

    S nem tudom azt se, merre megyek,

    Halál-dacok hívnak nyaralni,

    Erdős hegyek

    S nem tudom azt se, merre megyek.

    Valami nagy, sivár gonoszság

    Lesz ez az erdő s a nyár hazug

    S kopár, kegyetlen lesz a vér-nyom:

    Szahara-út

    Lesz ez az erdő s a nyár hazug.

    Az én nyaram nagy árulás lesz,

    Mert, jaj, én nem nyaraltam soha.

    Sokakon végigvág a bosszúm

    Bús ostora,

    Mert, jaj, én nem nyaraltam soha.

    Partager via Gmail Yahoo!

  • Comments

    No comments yet



    Add comment

    Name / User name:

    E-mail (optional):

    Website (optional):

    Comment: