• 1.

    Enyém az alkony

    Enyém az alkony. Kihunyó sugára,

    Téveteg, halovány árnya enyém.

    A rózsaszínű pirkadás világát

    Szegény elfáradt, meg nem értem én.

     

    Enyém az alkony. Reám veti leplét

    S nagy bánatommal egymagamra hagy.

    ...Úgy bánt a hajnalhasadás az égen,

    A bíboros, a királyi arany!

     

    Enyém az alkony! Hadd vesse világát

    A támadó nap arra, aki kél,

    Én álmodozzam csak elaluvóban

    A lehunyó nap gyér tüzeinél!

    1.

    Adagio

     Úgy szálljon hozzád ez a dal,

    Mint csillag fénye alkonyórán,

    Szelíden,csöndesen mosolygván,

    Te szép, te kedves, fiatal:

    Úgy szálljon hozzád ez a dal.

     

    S úgy szálljon hozzád ez a dal,

    Mint hófehér galamb az estve,

    Fáradtan enyhelyet keresve,

    Míg csöndben zörren az avar:

    Úgy szálljon hozzád ez a dal.

     

    Ne legyen soha ez a dal

    Búgó siráma bánatomnak,

    Én hordozom csak, én tudom csak.

    Sugaras, rózsás, fiatal:

    Mint te, olyan épp ez a dal!

    1.

     Első szerelem

    Pár ábrándos dalt mondtam el felőled

    Félig suttogva, félig elzokogva,

    De érzem, ott él minden szenvedésem

    És boldogságom ez apró dalokba'.

     

    S ha majd belõlem néma álmodó lesz,

    E dalt mind, mind a szívemre tegyétek,

    Hadd illatozza be a sírt szerelmed,

    Hadd legyen édesebb az örökélet!

    2

    Mondják!... Sok mindent mondanak

    Felõled, szépem, angyalom,

    Hogy tõled elszakítsanak

    S én mosolyogva hallgatom!

     

    Legyen bár tenger a hibád,

    Én soha észre nem veszem.

    Te mindörökké szép maradsz,

    Miként az elsõ szerelem!

    3

    Tudod-e, édes, hogy szeretlek,

    Tudod-e, mi a szerelem?

    Oh hallgasd meg a vallomásom

    És jöjj el, jöjj el énvelem!

     

    De nem! E vallomással, érzem,

    Örökké adós maradok

    És ti örökké búsak lesztek,

    Ti édes szerelmes dalok!

    4

     Az én szerelmem nagy titok,

    Megsúgni sem merem

    És mégis, mégis, mindenségem

    E titkos szerelem!

     

    A gyönyörűség, fájdalom

    Mind elszáll csöndesen,

    De bár titokban, rejtve, némán

    Megél a szerelem!

    1.

    Kérdések

    Mért van az, hogy aki mélységedbe láthat,

    Aki egész szívvel méltóan imádhat,

    Azt te vaskezeddel durván eltaszítod,

    Lángoló szerelmét gyûlöletre szítod.

    Mért van az, te zsarnok, te gyönyörû élet?

     

    Mért van az, hogy aki önlelkét tagadva,

    Cédán veti testét hiú forgatagba,

    Azt te lágy szelíden simogatod szépen,

    Örömek virágát kelted a szívében,

    Mért van az, te zsarnok, te gyönyörű élet?

     

    Mért van az, hogy én is tiporva, tagadva,

    Áhítatos ajkkal hallgatok szavadra,

    Hogy bár rámtapostál, csókolom a képed,

    Örvényekbe dobva álmodom a szépet,

    Szeretlek, imádlak, te gyönyörû élet?

    1.

    Alkonyati órák

    Alkonyati órák, ti vagytok enyémek,

    Mikor rózsafényben fölragyog a lélek

    S múltak tavaszából egy dal erre téved.

     

    Ti vagytok enyémek, alkonyati órák,

    Mikor enyhe bánat bársonya hajol ránk

    S pompázva kinyílnak a nagy álomrózsák.

     

    Így szeretnék egyszer e tájról elmenni,

    Színbõl, fényből oda, ahol szürkül a semmi,

    Madárként az ágon, dallal elpihenni!

     

    Ó, de addig várnak sötét õszi éjek,

    Lehervasztott vágyak, lekaszált remények,

    Míg örök borúval tart e kurta élet!

    1.

    Partager via Gmail Yahoo!

  • Comments

    No comments yet

    Suivre le flux RSS des commentaires


    Add comment

    Name / User name:

    E-mail (optional):

    Website (optional):

    Comment: