• 1.

    A méh románca

    Ablak alatt

    A pünkösdi rózsa,

    Kezd egy kicsit

    Fesleni bimbója:

    Kékszemű lyány,

    Válogat belőle,

    Koszorúnak

    Holnap esküvőre.

     

    Reménykedik

    Egy kis méh az ágon:

    Szép eladó,

    Jaj, ne bántsd virágom!

    Ezt az egyet

    Magamnak kerestem,

    Alig hasadt

    Mikor eljegyeztem.

     

    Felel a lyány:

    Te bohó kis állat!

    Lelsz te rózsát

    Nem egyet, ha' százat,

    Holnap is nyit,

    Holnap is eljössz te

    Csak ne kívánd

    Ami legszebb közte.

     

    Mond a kis méh:

    Szőke szép hajadon,

    Neked Isten

    Hű szeretőt adjon!

    Nem sok amit

    Kívánok tetőled:

    Ne szakaszd le

    Az én szeretőmet.

     

    Felel a lyány:

    Dehogynem szakasztom!

    Dehogy leszek

    E ne'kűl menyasszony!

    Koszorúmban

    Ezt fonom előre,

    Ugy vigyenek

    Holnap esküvőre.

     

    El se mondá,

    Nyult a szép bimbóhoz

    Hogy letörje

    A virágcsomóhoz.

    A szegény méh

    Rárepűlt kezére,

    Csókot adni

    Annak a fejére.

     

    "Hess te gyilkos!

    Ne bocsáss fulánkot:

    Leszakasztám,

    Vigyed a virágod."

    "Szép menyasszony,

    Már nekem mi haszna!

    Koszorúdnak

    Híja lesz miatta."

     

    Koszorúdnak

    Híja lesz miatta -

    Ezt a kis méh

    Keserűn mondhatta,

    Mert a szíve,

    Hiába parányi,

    Nagyon tudott

    A virágért fájni.

     

    S a leánynak,

    Hiába kiáltott,

    Szeme alá

    Üti a fulánkot;

    Szegény bogár!

    S maga haldokolva

    Félreült, egy

    Rozmarin-bokorra.

     

    Szép menyasszony

    Jajgat a sebével,

    Esküvőre

    Sem mehet szemével:

    Holdfogyásig

    Dagadt lőn a tája...

    Azalatt meg

    Elhagyá babája.

    /1847/

    1.

    Partager via Gmail Yahoo!

  • Comments

    No comments yet



    Add comment

    Name / User name:

    E-mail (optional):

    Website (optional):

    Comment: